Jatzkó Béla: Ha...

Ha meg tudnálak szelídíteni,
s lefaraghatnám vadságaidat,
sokkal egyszerûbb volna az, ami
ma csupa dráma, görcs és indulat;

ha bölcs szavakkal megfékezhetõk
volnának új s új robbanásaid,
mennyi semmibe porladó erõt
halmozhatnánk fel, amíg rácsait

elveszti imánk és szabad holnapi
életünkben a két utunkból egy lesz.
Bolond kívánság és reménytelen,
s nem is kívánom azt, hogy így legyen:
ha meg tudnálak szelídíteni,
már nem te volnál. És nekem te kellesz.

Dobrosi Andrea: Ha

Ha kép lennél,

én keret,

ha szín lennél,

én ecset,

ha fa lennél,

én a föld,

én a zöld,

ha fű lennél,

ha ág lennél,

én levél,

én a kék,

ha ég lennél,

ha jég lennél,

én a fagy,

ha hegy lennél,

én patak,

ha tűz lennél,

én parázs,

én a gát,

ha víz lennél,

ha tó lennél,

én a hal,

ha szél lennél,

én vihar,

ha hó lennél,

én a sár,

ha itt lennél,

maradnál…

Olív- smaragd spirál világ.

Feist - Comfort Me

Szabó Lorinc: Élet

Érdemes lesz? érdemes volt?

Görbe, ami egyenes volt.

Hol van erő és szerencse?

Mi taszít ki? Ki vezet be?

Tőle, hozzá, benne, érte,

nála, néki, mégse, mért ne,

ide, onnan, ott is, itt se

majd ha, már most, úgy is, így se,

mindig, egyszer, érthetetlen,

jaj, tovább, nem, az se, nem, nem,

néha mégis, soha többé,

véle, oda, mindörökké:

mennyi megnyílt s elveszett út,

mennyi csapda, mennyi zegzug,

halni lassan, ölni gyorsan,

bent a szívben, kint a sorsban,

s úgy hinni, hogy győztes - vesztes,

eljutunk az egyeneshez:

érdemes volt? érdemes lesz?

Váci Mihály: Végül

Végül nem bán már az ember semmit, semmit,

csak szeressék!

Jaj! Úgy vágyik valakire, hogy eltűri azt is már,

hogy ne szeressék!

Úgy menekül, kapaszkodik! Csak az kell,

hogy legalább a szíve tessék!

Fél egyedül. Csak karolják!

– s már eltűri, hogy a szíve ne is tessék.

Megszelídül a magánytól,

s csak annyi kell végül már, hogy meg ne vessék.

Egyedül az éjszakákat?!

– Ó, nem, inkább eltűri, hogy meg is vessék.

Egyedül megérni itten betegséget, csapásokat,

ezüstös karácsonyestét?

Egyedül felérni ésszel a múlást,

azt, ami van, és azt, mi lesz még?!

Jaj, nem! Végül nem bán már az ember semmit, semmit,

– azt se, hogy szeressék.

Ó, végül már azért sír csak, hogy valakit szeressen még,

szeressen még.

Legyen aki megengedje: rágondolva tölthessen el

egy-egy estét.

Ősz bújt a lelkembe..

Rainer Maria Rilke: Elalvás előttre

Szeretnék valakit becézni,
ülni és lenni valakivel,
téged szeretnélek dallal igézni
és álomba ringatni el.
Szeretnék az egyetlen lenni, aki
tudná: hideg volt az éj.
Szeretnék rád figyelni odaki:
mit mond a Mindenség s a Mély.
Az órák egymást hívó hangja bong,
látni az Idő fundamentumát.
És lenn egy idegen bolyong,
és riaszt idegen kutyát.
Mögötte csönd. Nagyra tárt
szemem rád zárom, köréd;
szelíden őriz s mindjárt elbocsájt,
ha valamit megmoccant a sötét.

Pocak pajtás és a menyasszonyi karkötő.. : )

Olykor kell egy gyöngyszemű kis segéd is ahhoz, hogy

a munka is gördülékenyen mehessen.

Kunt Ernő: Az ember néha képpé válik

• Lehunyom szememet,

  mint kinek a világgal semmi dolga

  festek, írok, filmet vetítek

  belülről a szemhéjamra.

  
  

  Az ember néha képpé válik.

  Néha kirajzolódnak előtte életek.

  Köztük a magáé.

  S képpé állnak össze előtte

  a viszonylatok, események, dolgok.

  Máskor képtelenségek rajzolják át képességeit.

  
  

  Az ember néha képpé válik:

  s szorongatják a keretek,

  mert ami fontos,

  de nem tudja megnevezni,

  azt az ember sokszor képbe menti.

  Képekbe,

  miknek léte egy pillanat:

  az ember a levegőbe húz vonalat

  és színeket lát és bólogat:

  és képpé áll és foszlik a pillanat

  és tűnik és gyűlik

  valahol: tudat alatt.

  
  

  Az ember néha képpé válik.

  Vonalból, foltból, színből

  rejteket készít magának.

  Már nem ábrázol, már nem áltat.

  Már semmi más csak önmaga képe.

  Felfüggesztve a magány keretébe.

  
  

  Az ember néha képpé válik.

  Hátha így rátalálhat a másik,

  aki tudja, hogyan kell őt nézni,

  ki látni tud és nem beszélni,

  akinek tekintete varázsol,

  aki kiszabadítja a képből

  azt kit ábrázol.

  
  

  Az ember néha képpé válik...

  ... vagy várja csak,

  hogy egyszer majd azzá válik,

  hogy történik valami végre vele:

  egy képbe emeli valaki

  megváltó keze...

Dallamos délelőtt.

"Esti mese". : )

Gazdag Erzsi:
Mese a szerelemről

Hol volt, hol-nem-volt-ország
hol-nem-volt közepén
volt egy hol-nem-volt tölgyfa.
S a tölgyfa tetején
élt egy világszép leányka,
s egy világszép legény.
S mert égig ért a tölgyfa,
az égben laktak ők,
tükörfalú szobában
a két szép szeretők.
A tükrök visszaverték
rózsálló arcukat:
ezerré sokszorozták
ölelő karjukat.
Hol-volt,-hol nem volt ország...
Ott élnek gondtalan,
örökös szerelemben,
örökké boldogan..

Az ékszerek élete.

Újdonságot mára.

Organzás, sijtásos, onyxos, toho gyöngyös brossocska. : ) 

Fülesek.

Világom, virágom.

Volt egyszer egy álom és egy inspiráló kis virág:

Ilyen volt az álom..

és ilyenné vált a valóság.  : )

KékKirálylány.

Kék mosoly.

Úgy gondoltam, hogy ez az ékszer megérdemel egy pár szót, szóóóóval:

Hol volt, hol nem volt.. az óperenciás gyöngyhegyen is túl, vooolt egyszer egy kedves megrendelő : ), aki egy konkrét fényképpel érkezett hozzám. Ez a bájos királylány talált egy nyakéket ami nagyon tetszett neki és arra kért, hogy készítsem el. A nyakékje következő:

Nagyon sokáig kerestem a fénykép forrását és eredeti "anyukáját", de sehol se találtam, így arra jutottam, hogy bár merőben nem azonosat, (valószínűleg nem is tudtam volna) de hasonlót készítek. Így nekem is megvolt benne az úgynevezett "elégtételem" és a megrendelő is megkaphatta azt, amit kívánt.. Vagyis mindenki boldog. :-P

Így hát szívesen álltam elébe a kérésének. : ) A mi kis mesénk így kezdődött:

Majd apránként kezdett kikerekedni..

Míg végül kiteljesedett : )

Fogadjátok szeretettel, egy mosollyal megfűszerezve. : ) 

Ééés egyben ezt a dalt is:

A szép szombatért. : )

Csalogató!

Vásárra csalogatnálak benneteket, holnap és holnap után (Április 17- 18án) Marosvásárhelyen, a G kávézóba! 

Szeretettel várok mindenkit, azt is aki nézelődni szeretne, azt is aki szemezgetne a tágas kínálatból, amit a vásár nyújt és azt is aki eljönne azért, hogy megismerjen és egy fülbevaló fölött elfogyasszon velem egy forralt, fahéjas almalevet! : )