Inspirációk és Emlékmorzsák

Nem tudom, hogy ki hogy van az inspirációval, kit mi ihlet, mi ad neki kedvet és mi buzdítja.
Az én esetemben, az alkalmak többségében az ispirál, ami körülvesz. Mindaz amit érzek, amit látok, amit hallok, amit szeretek.

Be kell, hogy valljam: én imádom az állatokat!
Amióta tudom magam kutyabolond voltam- vagyok. Emlékszem, hogy hányszor meg hányszor megszidtak, amikor az unokatestvéremmel minden koszos, bolhás kóbor kutyát megsimogattunk, megszeretgettünk és magunk köré gyűjtögettünk. Egyebet sem csináltunk csak kutyáztunk.

Lerajzoltuk, kiszíneztük, kivágtuk, karton papírra ragasztottuk... kutya volt mindíg minden, minden formában, méretben, Mértéktelenül!

Jelenleg az unokatestvérem egy fantasztikus kis Border Collie (Figáró) és egy Samoyed (Mó) gazdánéja.

Nekem meg egy makacs Törpe Schnauzerem (Csacsi) van.

Nekünk nincsen élet kutya nélkül!

Szóval (készülj fel Timi : ), mert) eldöntöttem, hogy megpróbálok megvarrni mindent, mindenkit.
A kitűzött kihívásnak nagy szorgosan neki is láttam. Könnyebb ugye a közvetlen közelivel kezdeni, így a saját kutymorgómat már el is készítettem:

Ámbát közel sem tökéletes, de első próbának azt hiszem nem annyira rossz. Szerintetek? : )

Az elkövetkezőkben várhattok további állatkás varrományokat, és megsúgom, hogy nem csak kutyusokat. Hamarosan Borsika története is kibontakozni.