2014. április 3., csütörtök

Rab Zsuzsa: Feltámadás


Mihez is kezdjen, aki nem hiszi
testünknek feltámadását?
Igya föl tenyerével
az állatok fejének melegét,
vigasztalja simogatással
társait a halandóságban,
igya szemébe
víztükrök ragyogását,
álljon meg hosszasan
egy málló ház előtt,
igya szívébe
egy sose látott város piacát,
számolja meg,
hány szirma van az almavirágnak,
karoljon át egy öregasszonyt,
sirassa el a holtakat.
És azt a másikat,
az élőt,
szorítsa úgy magához,
hogy minden ébredésük
feltámadás legyen,
húsvéti harangok nélküli,
zsoltárok nélküli,
tejeskannákat csörgető,
villamost zengető,
seprűt sercegtető
hétköznap reggelen.

2 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Köszönöm szépen! Nagyon örvendek, hogy tetszik.: )
      Az igazság az hogy, esténként, lefekvés előtt, szeretek verseket olvasni egy csésze gőzölgő tea mellett és olykor ráakadok egy- egyre ami nagyon megtetszik.
      Hiába mentem el egy jegyzetbe valahol, mert úgy sosem fogom látni vagy elolvasni ismét, de ha megosztom itt, akkor nem csak én olvashatom, hanem még másnak is kedveskedhetek egy pár szép sorral.

      Törlés