Ősz bújt a lelkembe..

Rainer Maria Rilke: Elalvás előttre

Szeretnék valakit becézni,
ülni és lenni valakivel,
téged szeretnélek dallal igézni
és álomba ringatni el.
Szeretnék az egyetlen lenni, aki
tudná: hideg volt az éj.
Szeretnék rád figyelni odaki:
mit mond a Mindenség s a Mély.
Az órák egymást hívó hangja bong,
látni az Idő fundamentumát.
És lenn egy idegen bolyong,
és riaszt idegen kutyát.
Mögötte csönd. Nagyra tárt
szemem rád zárom, köréd;
szelíden őriz s mindjárt elbocsájt,
ha valamit megmoccant a sötét.

Pocak pajtás és a menyasszonyi karkötő.. : )

Olykor kell egy gyöngyszemű kis segéd is ahhoz, hogy

a munka is gördülékenyen mehessen.

Kunt Ernő: Az ember néha képpé válik

• Lehunyom szememet,

  mint kinek a világgal semmi dolga

  festek, írok, filmet vetítek

  belülről a szemhéjamra.

  
  

  Az ember néha képpé válik.

  Néha kirajzolódnak előtte életek.

  Köztük a magáé.

  S képpé állnak össze előtte

  a viszonylatok, események, dolgok.

  Máskor képtelenségek rajzolják át képességeit.

  
  

  Az ember néha képpé válik:

  s szorongatják a keretek,

  mert ami fontos,

  de nem tudja megnevezni,

  azt az ember sokszor képbe menti.

  Képekbe,

  miknek léte egy pillanat:

  az ember a levegőbe húz vonalat

  és színeket lát és bólogat:

  és képpé áll és foszlik a pillanat

  és tűnik és gyűlik

  valahol: tudat alatt.

  
  

  Az ember néha képpé válik.

  Vonalból, foltból, színből

  rejteket készít magának.

  Már nem ábrázol, már nem áltat.

  Már semmi más csak önmaga képe.

  Felfüggesztve a magány keretébe.

  
  

  Az ember néha képpé válik.

  Hátha így rátalálhat a másik,

  aki tudja, hogyan kell őt nézni,

  ki látni tud és nem beszélni,

  akinek tekintete varázsol,

  aki kiszabadítja a képből

  azt kit ábrázol.

  
  

  Az ember néha képpé válik...

  ... vagy várja csak,

  hogy egyszer majd azzá válik,

  hogy történik valami végre vele:

  egy képbe emeli valaki

  megváltó keze...

Dallamos délelőtt.

"Esti mese". : )

Gazdag Erzsi:
Mese a szerelemről

Hol volt, hol-nem-volt-ország
hol-nem-volt közepén
volt egy hol-nem-volt tölgyfa.
S a tölgyfa tetején
élt egy világszép leányka,
s egy világszép legény.
S mert égig ért a tölgyfa,
az égben laktak ők,
tükörfalú szobában
a két szép szeretők.
A tükrök visszaverték
rózsálló arcukat:
ezerré sokszorozták
ölelő karjukat.
Hol-volt,-hol nem volt ország...
Ott élnek gondtalan,
örökös szerelemben,
örökké boldogan..

Az ékszerek élete.

Újdonságot mára.

Organzás, sijtásos, onyxos, toho gyöngyös brossocska. : ) 

Fülesek.

Világom, virágom.

Volt egyszer egy álom és egy inspiráló kis virág:

Ilyen volt az álom..

és ilyenné vált a valóság.  : )

KékKirálylány.

Kék mosoly.

Úgy gondoltam, hogy ez az ékszer megérdemel egy pár szót, szóóóóval:

Hol volt, hol nem volt.. az óperenciás gyöngyhegyen is túl, vooolt egyszer egy kedves megrendelő : ), aki egy konkrét fényképpel érkezett hozzám. Ez a bájos királylány talált egy nyakéket ami nagyon tetszett neki és arra kért, hogy készítsem el. A nyakékje következő:

Nagyon sokáig kerestem a fénykép forrását és eredeti "anyukáját", de sehol se találtam, így arra jutottam, hogy bár merőben nem azonosat, (valószínűleg nem is tudtam volna) de hasonlót készítek. Így nekem is megvolt benne az úgynevezett "elégtételem" és a megrendelő is megkaphatta azt, amit kívánt.. Vagyis mindenki boldog. :-P

Így hát szívesen álltam elébe a kérésének. : ) A mi kis mesénk így kezdődött:

Majd apránként kezdett kikerekedni..

Míg végül kiteljesedett : )

Fogadjátok szeretettel, egy mosollyal megfűszerezve. : ) 

Ééés egyben ezt a dalt is:

A szép szombatért. : )

Csalogató!

Vásárra csalogatnálak benneteket, holnap és holnap után (Április 17- 18án) Marosvásárhelyen, a G kávézóba! 

Szeretettel várok mindenkit, azt is aki nézelődni szeretne, azt is aki szemezgetne a tágas kínálatból, amit a vásár nyújt és azt is aki eljönne azért, hogy megismerjen és egy fülbevaló fölött elfogyasszon velem egy forralt, fahéjas almalevet! : )

Zelk Zoltán: Csak téged

Úgy mondom néked, mint egy leckét,

mert szeretném, hogy megtanuljad,

ha felelnem kell egyszer érted,

akkor te is, már vélem tudjad,

hogy én csak tégedet szeretlek :

meglestem a szomorúságot,

nem magamért, de temiattad

szövi-fonja körém e hálót.

És szívemet is rajtakaptam,

engem elárult, a te lépted

után fülel a jövendőben,

miattad virraszt. Mondd, megérted ?

Figyelj ide hát, példát mondok:

ha fekszem álmatlan s képzelgek,

félek valami szörnyű kórtól,

nem magamat, téged képzellek . . .

A te tested retteg testemben,

a te jövőd az én jövőmben,

így élek én magam veszítve

s téged kettőzve az időben.

Az időben, az elfogyóban,

mely nem örök, csak az istennek -

tanuld meg hát, hogy tudjad vélem :

én már csak tégedet szeretlek.

Tóth Árpád: Áprilisi Capriccio

Az útszél: csupa pitypang, 
A bokrok: csupa füttyhang. 

Rigó fuvoláz; rája tíz 
Zugból is felcsivog a csíz.

Hallgatja még a rest éj 
Félálmában a kastély,

Emelve tornyát álmatag, 
Mint nyújtózó kart, bár a nap

Elönti friss arannyal. 
A parkban - rőt aranyhal -

Kövér úr sétál lebegő 
Hassal az édes levegő

Árjában, sportruhája 
Most szelídség csuhája,

Mert még nem kezdi üzletét, 
És tőzsdetippektől setét

Agyában a mohóság 
Helyett valami jóság 

Zsendül, mint egy kis korai 
Tavaszi virág szirmai,

Melyek, sajnos, lehullnak, 
Ha majd e drága úrnak 

Súlya alatt új és remek 
Autója bőgve megremeg...

Ó, áprilisi út-szél, 
Tréfás, arcomba fútt szél,

Rügyecskék, zöld acél-rugók,  
Ó, fuvolás aranyrigók, 

Ó, csermely hangú csízek, 
Illatos, édes ízek,

De jó most elfeledni, hogy 
Az élet rút és vad dolog,

Hogy itt, amennyi arc van, 
Megannyi csúnya harc van,

S hogy botrány lenne, ajajaj, 
Micsoda cifra, szörnyű baj,

Ha most, annak jeléül, 
Hogy tavasszal megbékül 

Szegénység, bánat, szenvedés, 
Belépnék e szép kertbe, és

- Áprilisi merénylő - 
A hájas úrnak fénylő 

Búbjára rábökném szelíd 
Öklöm vidám barackjait.

Szép szombat LégyKreatív módra.

Bam, bam, bam..: )

Madárfüttyös, mosolygós, zenebonás, vidám pénteket kívánok! 

Rab Zsuzsa: Feltámadás

Mihez is kezdjen, aki nem hiszi
testünknek feltámadását?

Igya föl tenyerével

az állatok fejének melegét,

vigasztalja simogatással

társait a halandóságban,

igya szemébe

víztükrök ragyogását,

álljon meg hosszasan

egy málló ház előtt,

igya szívébe

egy sose látott város piacát,

számolja meg,

hány szirma van az almavirágnak,

karoljon át egy öregasszonyt,

sirassa el a holtakat.

És azt a másikat,

az élőt,

szorítsa úgy magához,

hogy minden ébredésük

feltámadás legyen,

húsvéti harangok nélküli,

zsoltárok nélküli,

tejeskannákat csörgető,

villamost zengető,

seprűt sercegtető

hétköznap reggelen.

A szép napért.

Mindazon kedves látogatóimnak, akik szeretik a napjukat egy finom, forró, gőzölgő kávéval és a kedvesük szerető mosolyával indítani. : )

(A fényképre kattintva megtalálható a forrás.)

A mi reggelünk így indult. : )